Kedves Mosolygó Lelkek!
Azokkal, akik részt vettek január elején az évindító théta meditáción, velük beszélgettünk a teremtés, manifesztáció egyik nagy akadályáról, ez pedig a "megérdemlem" érzés hiánya. Nekem is van mit tapasztalnom még ezen a téren, de egy számomra igazi, hatalmas áttörést szeretnék most elmesélni Nektek.
Még a tavalyi évben sodorta az élet az utamba Shannon Kaiser egyik könyvét, a "Kalandok a léleknek" címűt. Shannon ebben a könyvében 21 lépésben írja le, ő miként valósította meg az álmait, lépett tovább, hagyta hátra az őt nem szolgáló életét, és teremtette meg mindazt, amire mindig is vágyott. Azért is szeretem az ilyen típusú könyveket, mert tapasztalaton alapulnak, ő már végig járta ezt az utat és ha én/mi nem is pontosan az itt leírt receptek alapján érjük el, amit szeretnénk, de rávilágíthat érzésekre, jöhetnek azok a bizonyos "aha" érzések, adhatnak áttöréseket, ötleteket miként induljunk el az általunk választott utunkon.
Nos, szépen elvégeztem a feladatokat, amikor is eljutottam egy olyan részhez, ahol arra bátorítja az olvasókat, hogy hagyatkozzanak a kérdések hatalmára. Áttértem tehát Shannon játékára, amire most Titeket is invitállak. Ez a játék a "Mi volna, ha...?". Engedjétek szárnyalni a képzeleteteket, engedjétek meg magatoknak, hogy bátran kérjetek, a manifesztáció kulcsa az álmodozás. Mi volna, ha holnap több pozitív dolgot lennék képes észrevenni az életemben? Mi volna, ha felhívnám azt az ismerősömet, akiről már régen hallottam? Mi volna, ha elkezdenék újra edzésre járni? ..........
Hagyjátok, hogy jöjjenek a kérdések, hagyjátok, hogy tettekre inspiráljanak, kövessétek őket bátran, játékosan, felszabadultan.
Én is így tettem és bumm... olyan szinten zúdultak rám a gondolatok, jöttek felszínre az érzések, hogy arra gondoltam, most füstölni fog a toll a kezemben, ha mindenzt le szeretném írni. Eszembe jutott a tavaly márciusban elvégzett Access Bars tanfolyam (Access Consciousness). Ez a technika szintén nagy hangsúlyt fektet a kérdésekre. Az egyik kedvenc kérdésem, ami Erdélyben egy túrázás közben fogalmazódott meg bennem: "Milyen csodák jöhetnének az életembe, ha végre elhinném, hogy megérdemlem őket?".
Hát itt jött a második bumm... Megérdemlem... Velünk született jogunk, hogy fantasztikus életet éljünk, miért nem tesszük? Olyan életet élhetünk, amilyet csak szeretnénk, miért nem tesszük? Az álmaink, vágyaink arra várnak, hogy megvalósuljanak, miért nem valósítjuk meg őket? Az Univerzum kész megadni bármit, miért nem kérünk? Az élet csodás, miért nem vesszük sokszor észre a benne rejlő varázslatot?
Az egyik ok (mert számtalan más is lehet természetesen), hogy úgy érezzük, nem érdemeljük meg. Én sajnos sok mindennel vagyok így még mindig, négy év spirituális fejlődés ide vagy oda, van, ami még nem megy. Ez a felismerés sok gondolatot és érzést mozgatott meg bennem. Hirtelen úgy éreztem, hegyeket tudnék megmozgatni. Megálltam a nappalim közepén (figyeltem ám a feng shui szabályira is, hogy a középpontban legyek :) ) és őszintén, a szívem, lelkem legmélyéről kimondtam, mi mindent érdemlek meg. Olyan őszintének hatott, hogy még kis egóm sem tudott belekötni. Amolyan ellentmondást nem tűrő, "ide nekem az oroszlánt is" érzés volt. Úgy éreztem megvolt az áttörés végre. Annyi tapasztalás után farkasszemet néztem az Univerzummal, majd cinkos mosollyal az arcomon, mintha egy képzeletbeli varázspálcát lendítettem volna meg, elkezdtem teremteni. Lehet bőség az életemben, lehet siker, lehet család, barátok, szerelem, kinek mi a fontos. Bármi.
Kívánjátok, mondjátok ki hangosan vagy magatokban, mit választotok az életben, érezzétek át, hogy megkapjátok, mert igenis megérdemlitek. Minden földi jót megérdemeltek. Legyen az egy nagy csésze habos kávé, vagy a legújabb márkás autó, óra, egy nyári utazás a tengerpartra, hegymászás az Alpokban, bármi lehet.
Szeressétek önmagatokat és az életet, kényeztessétek magatokat és az élet is elkezd kényeztetni Benneteket.
Csodás, közeledő Telihold energiákkal teli napokat kívánok mindenkinek! :)